Egy rövid látogatás

Most nem mi látogattunk, hanem két barátunk élt a lehetőséggekkel és jött ki hozzánk pár napra. Sajnos tényleg csak pár napra, így annyi mindenre nem nagyon volt időnk, de ami volt, azt a lehetőségekhez képest hasznosan sikerült eltöltenünk. Szerintem. Remélem szerintük is. :)

És hogy kis kedvet csináljak azoknak, akik csak gondolkoznak azon, hogy meglátogatnának minket Turkuban - mert mi ugye szeretjük a vendégeket és a Túró Rudit - így gondoltam megosztom a nagyközönséggel is, mi minden fér bele pár napba.

Bár az időjárást nem mi rendeljük, ezért az okozhat egy kis csalódást. De nem ronthatja el az egész napot, főleg nem, amikor Naantaliban, a múminok városában van lehetőségünk sétálni! Mert hát van esőkabát, esernyő. Bár a muuminmaailma-ba (Moomin World-be) nem mentünk be - ez egy gyerekeknek való vidám park, ahol színházi előadások vannak és hasonlók, láttuk a muuminok tengerparti kis házikóját a tengerpartról. És a sárkányt is. :)

Mivel Naantaliról már írtam korábban, két ízben is, ezért nagyon nem tartom fontosnak, hogy még egyszer leírjam ugyanazokat a gondolatokat. Képek is vannak az előző bejegyzésekben, így tényleg csak azalatt a pár perc alatt vettem elő a kamerát, amikor elállt az eső. És úgyis lesz még Naantalis bejegyzés - szerintem - bár egy teljes bejegyzést már nem biztos hogy szánok rá, de képek is lesznek még, úgyhogy nem kell kétségne esni. :) A régebbi bejegyzéseket megtekinthetitek itt és itt.

Ami viszont újdonság a két előző bejegyzéshez képest, az az, hogy bementünk a Naantali templomba. Naantali városát egy kolostorral együtt 1444. augusztusában alapították. Naantali a svéd Nådendal szóból ered, ami megegyezik elvileg a latin Vallis Gratiae (Kegyelem Völgye) elnevezéssel, ezért is található Naantali címerében VG. A templom tehát az 1400-as évek végén készült, de még 1500 előtt. A templom eredetileg fennmaradt, a körülötte található kolostort az 1540-es években lerombolták a reformáció következményeként. A monostor köveit templom falának építéséhez, illetve lakóházak építéséhez használták fel, majd az 1700-as évek végén (1797-ben lett kész) abból építették meg a templom tornyát. Ez a dátum olvasható a templomtornyon is. Röviden összefoglalva ennyit magáról a templomról, ha valakit érdekel, itt olvashat róla többet (finnül), vagy fordíthatok még neki ezzel kapcsolatban az oldalról. A templom belseje:

Az estét pedig a blogomon már elhíresült Whiskey bárban töltöttük :) Karjala sört és Karpalolonkero-t iszogatva. És mivel annyira zavart, hogy nem tudom, mi a karpalo magyar neve, így rákerestem: tőzegáfonya. Tehát ebből készült alkoholos ital. 

Másnap pedig Vepsä szigetére mentünk el vizibusszal. Már az odaút megérne egy mesét, 1 órás út kb. 5 percesnek tűnt mindenkinek, a sok látnivalónak köszönhetően. Mint amikor a szigetek közt vitorláztunk, kb. olyan érzés volt. Vepsä ugye Turku szabadidő szigete (olyan, mint a szabadidőpark, csak ez esetben egy szigetről van szó. Strandokkal, kilátóval, erdővel, focipályával, erdei bérelhető faházzakkal és sátrazási lehetőséggel. Nem nagy sziget, de szépen lassan sikerült eltöltenünk rajta 6 órát, és még többet is sikerült volna, ha nem kellett volna hazajönni a 6 órás hajóval. Turkuhoz még két másik, hasonló sziget tartozik, csak észrevételeink alapján az összeköttetés nem valami jó. Vepsä-ra napi 3-szor megy a vizibusz a városközpontból.

Odaúton a turkui szigetvilág rengeteg szigete gyönyörködteti az utazókat.

A szigetre megérkezve egy északon forgatott természetfilmbe csöppenve érezheti magát az ember (idézve G-t ;) A korábban emlegetett madarak, apácaludak, barázdabillegetők és sirályok itt is szép számmal megtalálhatóak. Az erdő aljnövényzete pedig puha moha, ami az itteni erdőkre jellemző.

Ennyit a madarakról :D Első utunk a kilátóhelyhez vezetett. Pont a sziget másik oldalán volt, mint ahova letett a hajó. Persze előtte bele kellett menni a vízbe, kihagyhatatlan. A kilátóra elég meredek sziklás út vitt fel, ami köszönhetően annak, hogy a sziklák nedvesek voltak még csúszós is volt. Úgyhogy megvolt a kalandtúra, de csonttörés nélkül megúsztuk. A szigetre egyébként régen csempészek rejtették el zsákmányukat, és a finn polgárháború után, 1918-ban, a vörösek csapatai itt bújtak el.

A kilátóhelyről általában (télen ugye nehéz eljutni a szigetre, mert semmi nem jön el idáig), vitorlásokat látni, de a Tall Ships' Races idején, amit minden 4. évben a Balti tengereken rendeznek meg, ennél érdekesebb hajólátványokban is lehet részünk. Bár akkor tutti tele van a sziget látogatókkal, így max. az előtted álló hátát bámulhatod. 

Azért ilyen kilátás mellett tényleg el lehet tölteni jó pár órát. A sziklák lefelé menet még veszélyesebbnek tűntek, mint felfelé, de megoldottuk ezt is. :) Talán ezeken a képeken látszik milyen kis keskeny úton jöttünk fel és mentünk le. 

Majd ismét tengerpart, ugye sok választásunk nem is volt :D ahol a kis világítótoronyról sikerült egy közelebbi képet csinálnom. A szigetek között nem sok a nagy világítótorony, mert azokat csak olyan helyre rakják, amelyek veszélyesebbek. A Balti-tengeren annyira nem veszélyes hajókázni.

És sziklás tengerpartból sem volt hiány ismét. Mint vendégeink is monták, a képek tényleg nem adják vissza azt, amit itt lát/tapasztal az ember. De aki egyszer itt volt, annak szerintem ezek a képek sokkal többet mondanak, mint azoknak, akik csak néha nézegetik őket.

A fáknak pedig érdekes gyökereik voltak a tengerparton.

A látogatást egy rövidebb turkui városnézés zárta, ahol tényleg rohantunk mindenfele, hogy a lehető legtöbbet lássuk a városból, és hogy mindenkinek megfelelő ajándékokat tudjanak hazavinni. Az idő is szép volt szerencsére, így az utolsó két nap tényleg nekünk kedvezett. Mivel Turkuban olyan sok látnivaló nincs - a finn városok nem nyújtanak nagyon sok érdekességet 1-2 dolgot leszámítva - így a városnézésre tényleg nem szántunk sok időt. Finnországban a természetet kell megnézni és értékelni. 

De a Turkui Dóm, az Aurajoki, a rendezett, és rendszeresen takarított parkok, a Föri, a folyóparti sétány és a vár azért mégsem elhanyagolható. És ezek bele is fértek a kirándulásba. Az i-re a pontot pedig a mókusetetés tette fel, amikor éppen vártuk J-t, hogy összeszedjen minket a várnál. Így a leglényegesebb dolgok Finnországban ki vannak pipálva. :)

Üdvözlet mindenkinek ;)