Ma valami miatt felnéztem a blogomra és a statisztikából láttam, hogy vannak, akik néha napján ránéznek a blogomra. Kb. egy éve írtam ide utoljára. Ezt a bejegyzést csak ilyen közvéleménykutatásnak szánom. Lenne-e igény arra, hogy néha napján újra blogoljak és írjak Finnországról, egy ideig még Lappföldről, és az itt töltött időről, mindenféle gondolatokról, stb.? És a képmegosztás sem maradna el. Ha igen, jelezzétek valahogyan felém és megfontolom.

Lékhorgászás és grillparty

Mivel szokásom minden élményről csak egy hónappal azután beszámolni, mint megtörtént, így mikor is mesélhetnék a lékhorgászatról, mint akkor, amikor már egy miliméter jég sincs. Az udvarunkon azért van egy kupac hó, de az se sokáig :(

Mindenesetre már tavaly akartam lékhorgászni. Aztán minden összejött, és azt vettem észre nyáron, hogy jég sehol, mindenesetre horgászunk. De az nem ugyanaz.

Mindenesetre J tesója is fellelkesült a lékhorgászat iránt, így nem volt választási lehetőség, mint menni. Meg is beszéltük, hogy akkor a hétvégén indulunk. Csak aztán egész héten plussz fokok voltak. De amikor végre eljött a nap, furcsa hangra ébredtem: mintha valaki havat lapátolt volna az udvaron. Persze, nem teljesen az a hang volt, sokkal hangossabb... majd ráeszméltem: a kis köveket lapátolják az udvarunkon, amiket azért szórtak le korábban, hogy ne csúszkáljunk a havas, jeges úton... és emellett +3-4 fok. Magamban már mondtam is le az egész kalandról. De a finnek nem adják fel ilyen hamar. Jött az SMS, hogy igen, olvad a jég, de csak kevés víz van rajta, tehát nem fog beázni a gumicsizma. Tehát elindultunk, telepakolt csomagtartóval. Volt grillkolbásztól kezdve minden. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig akarnak kint maradni - meg közben reménykedtem, hogy valamit félreértettem és nem kell majd az egyre keskenyedő jégre rámennem.

Aztán megérkeztünk, és nem, nem értettem félre. És mivel a finnek látták rajtam, hogy annyira nem bízom a jégben, aminek a tetején kb. 1 centi víz van, ha rálépek süllyed, na és igen... már legalább egy hete plussz fokok voltak, a kezembe nyomtak két nasta-nak nevezett kis fadarabot, aminek a végéből szögek álltak ki. Ezzel ugyebár majd simán felhúzom magam, ha esetleg beszakadna alattam a jég. Hát nem nyugodtam meg tőle. Még akkor is kételkedtem a jég használhatóságáról, amikor a kaira-val fúrtunk egy lyukat a jégbe. Oké, 30 centi vastag volt. De akkor is. Vizes és süppedős...

Végül túléltem. És még halat is fogtunk :) 3-at. Csak aztán elkapott minket az eső. Így bevonultunk a kis tető alá, ahol grillsütő is volt, és elővettük a grillkolbászokat. Télen és esőben sem grilleztem még sosem, így újdonság volt számomra, hogy a víz úgy párolog ilyenkor az ember ruhájából, mintha füstölne :) Párszor azt hittem meggyulladt a ruhám, és tényleg füstölök, de nem. Úgyhogy megvoltak az élmények ilyen téren is.

És nem sokkal ezután előszedtem a pincéből a biciklit. Voltunk már bicótúrán is, bár csak pár kilómétert tekertünk. És idén nagyon korán kitavaszodott. Visszajött a költözőmadarak egy része már, kezdenek kihajtani a virágok... pedig ehhez képest a tavalyi áprilisi hazalátogatásomkor is még volt egy kis hó...

És ami a legfontosabb újdonság: felvettek gyakorlatra a nyárra. Így etéren gondoltam mesélek kicsit a finn felsőoktatásról ismételten. A legtöbb szakon (szerintem mindegyiken) kötelező pár hónapos gyakorlat teljesítése. Ez még az olyan szakokra is igaz, mint a finnugor - ahol azért elég korlátozott gyakorlati lehetőségek vannak. A gyakorlat teljesítésének kötelezettsége alól a külföldiek sok esetben felmentettek. Ez ugye azért van, mert pl. nem tudnak annyi gyakorlatot biztosítani finn nyelvi tanárok számára, hogy a külföldiek is kaphassanak ilyen téren tapasztalatot. Másik: fordítóként ugye csak saját anyanyelvedre fordíthatsz, és viszonylag kevesen keresnek mondjuk finn-magyar fordítókat. Konkrétan senki. De ez csak a nyelvészeti szakoknál okoz problémát.

Mindenesetre, ha sikerül gyakorlatot találni, akkor nem tilos azt elfogadni :) A finnugor tanszék nyaranta egy helyet tud biztosítani két hónapos gyakorlatra (és itt külföldiként sincs hátrányom - mert erzamordva nyelvtudás a lényeges. És idén én kaptam lehetőséget arra, hogy az egyetemen szerezzek egy kis tapasztalatot. Mintha olyan sokan jelentkeztek volna - de nem baj, nem az a lényeg, hogy hány jelentkező volt, ha egyszer megkaptam a lehetőséget, nemde? :P

És amit még hozzá akartam tenni. A gyakorlat az általában nem kávéfőzésből áll. Hanem tényleg csinál is valamit az ember. A legtöbb helyen fizetnek is a gyakorlatért - vannak helyek, ahova az iskola ad támogatást. Ha pedig nem sikerül olyan helyet találni, ahol a gyakorlatért fizetnének, akkor lehet arra az időre támogatást kérni a KELA-tól (akik a betegbiztosítást, nyugdíjbiztosítást és hasonló dolgokat intéznek).

Mindenesetre jó tavaszt kivánok mindenkinek :)

Turkui elefánt

Naná, itt az is van. Főleg ebben a hőségben.

Elefánt a turkui Ars Nova múzeum előtt

Amúgy meg voltak elefántok Finnországban. Az utolsó 2005-ben költözött el Ukrajnába - de egy ideig Turkutól nem messze lévő állatkertben élt. Vanninak hívták. Sajnos eléggé szomorú a története, így inkább abba is hagynám az elefántos témát...

Mivel magamban már kezdem lezárni a telet, így gondoltam felrakok pár havas képet Turkuról. Hja, meg az új hídról. Bár a képeken sincs túl sok hó (hogy javuljon a közérzetem, legalább 30 centivel kellene több). De igazából talán pont ez a lanyha tél erősíti meg bennem az érzést, hogy nekem igenis meg kell próbálnom kicsit hidegebb éghajlatra menni. Ha a hó... ugyebár... akkor megyek én.

Reggel 8-kor az új hídról

Igen. már a képen látszódik, milyen világosak a reggelek. A finnek is kezdenek ébredezni a depresszióból. Lassan már piknikezni fogunk.

Tehát az új híd:

Idén májusban kezdték el építeni, és akkor még olyan hihetetlennek tűnt, hogy decemberre kész lesz. Igyekeztem suliba menet mindig elsétálni mellette és bekukucskálni a sátor alá, hogy lássam, hogyan készül. Mert ugye sátor alatt építették. És valahogy nem hittem volna, hogy ennyire hangulatos lesz a végén...

És ha február van, akkor lássuk csak, mit is csinálnak a finnek februárban. Igen, itt is van farsang, aminek a neve finnül laskiainen (aminek semmi köze sincs amúgy a laiskiainen szóhoz, ami lajhárt jelent, de azért mindig erre asszociálok, és arra, hogy a lusta finnek ugyan meg nem mozdulnak farsangkor). Amúgy de, megmozdulnak, mert ugye laskiaistiistaina (farsarsangi kedden) a finnek hagyományosan szánkóznak. Mondjuk ez már annyira nem szokás, a suli sem ad szabadnapot ezen a napon...Viszont rájöttem mi a gémeskút, amit egykor, még nagyon régen, találtunk R-el a Balti-tengeren. Az az úgynevezett napakelkka, és így kell használni: 

Napakelkka (forrás: wikipedia)

Mivel nincs fordítása a neten, ezért meg sem kísérlem lefordítani. A napa több mindent jelent, többek között 'köldököt', de nem hiszem, hogy köldökszánkó lenne. Inkább egy olyan szánkó, aminek van központja, stb... mert a napa többi jelentése központ, az északi meg déli sark, stb...

És akkor folytassuk a téli jeles napokkal. Február 5 - Runeberg napja. Finnországi svéd költő, író, stb... igazából egyik legjelentősebb közül, hisz ő írta a Maamme laulu-t (Finnország himnusza lett belőle). Ugye anyanyelve svéd, így Svédországban is elismert költő volt (nah meg a Maamme laulu is eredetileg Vårt land azaz Hazánk). De nah... nem azért hoztam fel témának, hogy itt a finn himnuszról beszéljek, hanem mert ugye ilyenkor szokás Runeberg tortát is enni. 

Runeberg torttu

Mondjuk lehet, hogy ezt is csak én szeretem :) Mindenesetre én minden évben azért elfogyasztok egyet ilyenkor, mert finom.

A másik szót érdemlő esemény: A barátok napja. Február 14-én, ugye a Valentin nap helyett. Bár erről már szerintem írtam.

És akkor jöjjön a személyes részleg. Igaz, hogy eléggé lanyha egy tél volt (azért mondom azt, hogy lanyha, mert tényleg van ilyen szó, vagy csak megmagyarosítottam a finn lauha-t?), de azt nem mondhatom, hogy a telet - ami volt - ne használtam volna ki, amennyire lehet. Sikerült használtan elég jó áron megkaparintanom egy jó állapotban lévő korit. Úgyhogy, amikor tehetem, irány a koripálya - ami Turkuban azért elég jó, mert egy 600 méter hosszú (nyáron görkoripálya) út van lefagyasztva a parkban.

A koripálya

És ami a ráadás, hogy bármikor lehet menni, bármeddig - mert ugye ingyenes. Mondjuk lehet éjfélkor nem érdemes, mert nem látni semmit...

Aztán meg a suli által rendezett snowboard és sí napon is résztvettem, Meri-Teijoba mentünk. Itt van Turkutól nem messze. Így, hogy az iskolával mentem nem volt annyira borsos ára, mintha egyedül akartam volna kikölcsönözni egy snowboardot, cipőt, megvenni a felvonójegyet, és kiutazni oda busszal... úgyhogy nagyon megérte ez is. Szervezhetnének gyakrabban. Főleg most, hogy ráérek ugye.

De idén a kevés hó miatt a sífutás meg a szánkózás fog elmaradni. Bár még történhetnek csodák :)

Amúgy az új félévben kb. annyi történt, hogy leadtam az oroszt. Mert egyszerűen annyi házit ad fel mindig a tanár, hogy nem bírtam szusszal. Főleg hogy nyakamon a szakdolgozati szeminárium meg egyebek. És az inariszámi haladókurzus sem indult el ebben a félévben. Így maradt az erza... hát ha már elhatároztam, hogy ebből próbálok meg kifacsarni valami szakdolgozatszerűt, akkor talán jobb is, ha kicsit jobban rákoncentrálok, nemde? :P

És ha már ilyen tematikusan töltöttem fel a városi képeket, akkor legyen itt még egy, amikor a belváros teljesen világos. A nap nem süt ugye, mert Fenrir lenyelte. 

Boldog barátok napját! =) Addig már nem lesz bejegyzés.

Boldog 2014-et!

Tehát ígéretem megtartva a hazalátogatás lesz a téma. Jah és Boldog új évet azoknak, akiknek még valami okból nem köszöntem.
Megint jó gyorsan elment a két hét, mint úgy általában. Mondjuk ez könnyen érthető, hisz két percet nem sikerült egy helyen töltenem :P (kis túlzással persze). És a szokásos helyek is kipipálva: Esztergom, Környe, Budapest... és erdő.
Rögtön másnap Egom, ahol most épp nem kávéztam (mert már tavalyi tapasztalatból meg sikerült tanulnom, hogy Magyarországon télen nem mindenhol szolgálnak ki jeges kávéval. Jobb ha mindenki észben tartja :P Mindegy Finnországban bepótolom fagyievéssel.
És bár zombi voltam az előző napi utazás miatt, és emiatt talán nem is annyira jó társaság, de azt sikerült érzékelnem, hogy a Kis-Duna környéke nem változott. Bár a távolság sokszor megferdíti a dolgokat, és ami nem változik olyannak látja az ember, mintha változott volna. Ami meg változik, azt észre sem veszi, mert ugye mindig is ilyen volt. Ráadásul minden megszépül (kivéve az emberek a tatabányai vasútállomáson). Szerencsére még volt időm mászkálni egy kicsit Esztergomban, amíg vártam a húgom:

Meg persze a szép időt ki kell használni, mármint azt, hogy nem esik az eső. És süt a nap :) Majdnem mint tavasszal. Kellene már egy kis hó :/
De ami a lényeg, hogy végre egy kicsit szárazabban mehettünk kirándulni. Mostani célpont a Vértessomlói kilátó, amit fel is újítottak, legalábbis fel lehet menni a tetejére. És annyira még nem felejtettem el, mi hol van, mert Környét még mindig megtalálom. :)

És ha már délre utaztam, akkor miért ne hódolhatnék a téli sportoknak. Mint tavaly, úgy idén is elmentünk síelni (én ismételten snowboardozni). És a változatosságba beleillik az is, hogy idén Ausztriában szilvesztereztem (ugye, két éve Finnország, tavaly Magyarország, idén - vagy tavaly? - Ausztria, jövőre - vagyis idén - megint Finnország lesz ebből, úgy érzem...).

Ez alkalommal Sankt Martin-ba mentünk, vagyis a Lofer melletti Sankt Martinba, ami a Német határhoz van közel. És idén is megúsztam 1-2 kék-zöld folttal. 

Nem messze tőlünk volt egy kastélyszálló is. Egész jól néz ki az esti kivilágításban :)

És mivel az idén egy hangyaköpetnyivel hosszabb időt töltöttünk Ausztriában, az egyik napot nem síeléssel töltöttük, hanem túrázással. St. Martinból (és Loferből) is több túraútvonal vezet fel Maria Kirchentalba.

Úgyhogy lehet különböző hosszúságú és nehézségi fokozatú utak közül is válogatni. Meg attól függően, hogy Loferből vagy St. Martinból indul-e el az ember. Egy kört tettünk mi, St. Martinból fel a templomhoz, majd le Loferbe és onnan vissza St. Martinba. Ez reggeltől egész estig tartott, persze úgy, hogy többször megálltunk pihenni. Reggel még köd borította a hegyeket :) Ami a képeken nagy ürességként jelenik meg, de mögötte ott van a hegy is. :P

A felfelé vezető útnak a folyó völgyében vezetőt választottuk, ami bár kicsit nehezebb, mint a műút, azért mégiscsak szebbnek bizonyult.

Egyébként meg az erdő majdnem ugyanolyan, mint Finnországban. Azzal a kivétellel, hogy itt nincsenek hegyek, max dombok. De a fák, meg az aljnövényzet ugyanaz. Erre párszor sikerül rácsodálkoznom, amikor a régi képeket nézem, amelyikeken nincs hó. :) 

De még mielőtt valaki azt hinné, hogy hó nélkül lehet síelni, azért hozzáteszem, hogy a hegyek tetején volt hó! Bár nem sok. Lehetett volna több is. De ma hallgattam a híreket, miszerint a hétvégén megérkezik Dél-Finnországba is a tél. Már alig várom. Remélek nektek is sok havat meg hideget :)

Tehát Maria Kirchental:

Igazából egy párépületes település a hegyekben. A lavina többször elmosta - de állítólag a képen látható templom már 300 éve sértetlenül áll. Mondjuk a történet még hihető, valószínűleg a templomot jobban megépítették,mint a többi házat - de vannak akik ezt isteni erővel magyarázzák. Higgyen mindenki amit akar, mindenesetre a templom szépen meg van építve. És a kilátás is szép a másik oldal hegyeire.

Egyébként a településen van egy kis vendéglő is, ahol olyan szilveszteri vacsorát hirdettek, ami után le lehet szánkózni a hegyről - a szánkót meg lent és ha jól értettem akkor itt fent is ki lehet bérelni. Persze, ez akkor lenne jó, ha tényleg lenne hó.

Meg más, mézeskalácsházikók is voltak a faluban, festett, díszes ablakokkal.

Lefelé és szépen fokozatosan eltűnt a hó. Míg végül egy szálse marardt már :( De a mohák meg a mohás fák azért kárpótoltak. Amennyire lehetett (mindig is szerettem a mohákat :)

Lent pedig ismételten köd fogadott minket. Meg már kezdett esteledni is. 

A többi napot síeléssel töltöttük. Szilveszterkor meg néztük, hogyan lövik fel a tüzijátékot a hegyekről - mert egy völgybe voltunk, mindenfelé hegyek, és mindenki lőtte a rakétákat mindenhonnan. A nagyszerű német nyelvtudásomat is sikerült bemutatnom, ugyanis, amikor odajött valaki Boldog új évet! (Azaz Gutes Neues Jahr!-t köszönteni - remélem így van tényleg) akkor közöltem vele, hogy Hi! :D Mert fogalmam nem volt mit mond, felőlem szídhatott is volna, de hát mosolyogva rázta a kezem, és valahogy csak utólag esett le mi a helyzet. Van ez így. Majd legközelebb. :)

Magyarországra menet még megálltunk a Mondsee-nél. Ugyanannál a tónál, ahol egyszer bicóval elestem és a térdemen még mindig megmaradt a sebhely. Az autópályának a parkolójából így néz ki, most így "télen".

A síelés után még ellátogattam Pestre. Köszönöm a jelenlévőknek, szerintem jó volt a hangulat. Majd remélem hamarosan találkozunk ismét ;) Nah jó, úgysem tudom mikor megyek haza legközelebb, de majd csak kiderül.

És utána vissza Turkuba. Ma már megvolt az első tanítási nap a túllelkes orosz tanárral. De hát valamikor el kell kezdeni mindent. Boldog 2014-et mindenkinek ;)

Rendkívüli tél

Az is... még mindig nincs hó Turkuban, pedig már kellett volna, hogy essen egy kicsi. És semmiképpen sem lehetne ilyen meleg. Pedig már abban reménykedtem, hogy a 2 hét alatt amíg otthon vagyok, lesz... de mégsem.

Mivel az utóbbi időben kissé hallgattam magam felől - mármint leginkább a neten, amúgy miden ment tovább, ezért beszámolnék röviden hazalátogatásom előtti napokról most. Hallgatásomnak több oka is volt: egyrészt sok említésre méltó dolog nem történt az életemben. Mármint olyan, amiről a kedves nagyközönség előtt mindenképp be akarok számolni. Mert már vége van a napsütéses, színes ősznek, helyette pedig itt voltak a komor, esős szürke napok, amikor kirándulni nem feltétlen menne az ember semerre, hanem leginkább egy fincsi sörre vágyik, társasozik vagy filmezik. Ez meg úgy gondolom már a magánélet kategória :P

Bár szerintem ettől függetlenül a kint létnek is megvan a hangulata, de csak korlátolt ideig. Vizesen nem jó a 2-3 fokban sétálni :P

Bár mindettől eltekintve célom volt egy blogbejegyzés hazautazásom előtt, meg vizsgák után. Csak aztán valahogy annyira elrepült az az időszak is az életemből, mint minden más. És nem tudtam időt szakítani magamnak az írásra. Így most bepótolnám.

Mindenesetre bejártam Masku karácsonyi vásárát is - nah nem kell ám nagyszabású karácsonyi vásárra gondolni, mint Bécsben, hanem csak egy kis lefedett épületre ahol állt pár asztal és mögötte pár árus. És ugye minden méregdrága, ahogy karácsonyi vásárhoz illik. És még alkoholos italt sem lehet fogyasztani az itteni szabályozások miatt, így a forralt bor itteni megfelelője (glöggi) is kizárt. De azért egy kastélylátogatást be sikerült iktatnunk a dologba. 

A maskui kastély (vagy udvarház) érdekes, szabályos négyzet alaprajzú épület:

Jelenleg a turkui svéd nyelvű egyetemhez tartozik (Åbo Akademi). Nyáron mondjuk biztos szebb, mert van rózsakertje is. És belül pedig Finnországban egyedülálló cserépkályhákkal fűtöttek régen, amik Svédországból származnak. Mármint amióta van fűtés. Azelőtt csak nyáron laktak ezen a helyen.

A belsejéről sajnos nem tudok képeket felrakni, mert csak saját célra készíthettem őket. 

Itt pedig a kastély egyik melléképülete, ahol a kastélyban talált receptek alapján készült mézeskaláccsal kínáltak. Nagyon finom volt :) (Ha valakit érdekelne, hogyan készültek régen a mézeskalácsok, akkor elküldhetem a recept fordítását :P

És Turkuban épült egy új híd is. Arról még nincs képem, de nagyszerű lett. Majd valamikor azt is bemutatom közelebbről is. 

Tömören ennyi történt velem hazamenetelem előtt... a hazalátogatás meg szerintem ismételten egy külön bejegyzést érdemel. Ezért a héten még jelentkezek :)

Egy szép őszi nap

Egy hatalmasan hosszú szünetelés után... azt sem tudom mikor is voltunk ott. A mostani csupasz fákat nézve, és a rengeteg esőt eltűrve hihetetlennek tűnik, hogy volt ilyenis. Már egy kis hó is esett azóta, ami még aznap elolvadt. Igazából le se ért a földre. Túl vagyunk pár fagyos napon is - bár most beköszöntött az az igazi finnes ősz. Sötét, szürke és esős. Reggel sötétben indulok suliba, este pedig már sötét van, mikor dolgozni megyek. Pedig 2 hónapja kezdtem csak - akkor még világos volt, és félhomály, amikor eljöttem onnan. De most nem erről szeretnék írni, ugyanis élménybeszámoló céljából vettem kezembe a billentyűzetet.

Végre volt egy szabad hétvégénk, amit nem haverokkal meg sörözéssel töltöttünk - mondjuk nem mintha azokkal a hétvégékkel bármi baj lenne, csak néha kell a változatosság :P Uticél: Kuusiston linnanrauniot, azaz Kuusistoi várromok. Bár még nyáron bicóval akartunk oda elmenni, mert nincs messze, meg biztos szép, mégis autóval mentünk most - a kis hidegre tekintettel, meg időhiány is van a vizsgák miatt. Mert itt a suli 4 periódusból áll - és vannak órák, amik csak 1 perióduson keresztül tartanak. Igazából a nyelvi órákon kívül sokminden - de ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet kellene tanulni, mint otthon: heti két előadás van ugyanabból a tantárgyból, így hamarabb vége is van. Amúgy jobb, hogy nincs akkora felhajtás a vizgák körül, hogy külön vizsgaidőszakot szerveznek, amikor csak vizsgákra tanulunk és agyon izguljuk magunkat. Itt van egy vizsgahét - mondjuk minden tantárgyból 3 vizsgaidőpont van megadva itt is - és azalatt letudod. Van, hogy 2 vizsga jut egy napra, és utána másik órából előadás van. Így mégis nyugisabb, mintha csak normálisan mennél be a suliba, de most nem te hallgatod a tanárt, hanem ő fog olvasni téged.
Tehát a várromok:

Amúgy ez kb. az utolsó napsütéses őszi nap volt. Mármint ami annyira meleg, hogy a finnek nagyban piknikeztek a tábortűz mellett, miközben nézegették a várromot. Még 1-2 vitorlást is láttunk, mert rögtön a tengerparton van az egész vár.

A vár egyébként püspöki vár volt, amit 1200-1300-as években építettek. I. Gusztáv svéd király parancsára rombolták le 1528-ban. Az udvarház egyik kiállítása keretében lehetne a vár történetéről többet is olvasni, de az szeptemberben már nincs nyitva. 

Úgyhogy sikerült ismételten egy szép kis kirándulóhelyet találnunk. Az udvarházat egy szép fasor kötötte össze a várral. 

Majd pedig szép rálátás a tengerre és a túlpartra (amúgy az egész ismételten egy szigeten helyezkedett el, mert Turku környéke tele van szigetekkel :P

Jah és a tenger most élénkebb kék színű, mint nyáron volt, mert már nincs annyi alga benne a hideg miatt. Kipusztultak.

A várban pedig jól fel lehetett fedezni kis járatokat, lépcsőket, körbesétálni, és hasonlók. Vannak kimondottam kilátóhelyek, ahonnan még jobban belátni a tájat. És ősszel a rendkívül szép színeket. Mármint kora ősszel ugye, most kb. minden szürke lenne, kivéve a fenyőket.

A területért felelős emberke pedig valószínűleg itt tölti a nyarát - ezt csak mi gondoltuk így ki, mert most kihaltnak tűnt a ház, de valaki valamikor biztos lakik benne. És mivel nyár a főszezon, ezért egyértelmű, hogy akkor.

És még virágokat meg gombákat is találtunk :D A vár tövében erőlködött egy kereklevelű harangvirág (finnül kissankello, azaz cicacsengő - hát nem aranyos ez a szó? :D

Amúgy a finn őszről (vagyis inkább kora őszről) annyit, hogy rendkívül szépek és élénkek a fák színei errefelé. Ez Lappföldön még elvileg fokozódik, bár élőben még sosem láttam. Ennek a jelenségnek amúgy külön neve is van: ruska. A ruska - mint megtudtam, mert nemrégiben a finn nyelv számi kölcsönszavaiból írtam egy esszét - szintén számi eredetű szó. És ugye a német túristák itt is felbukkannak néha-néha, hát sokszor csodálják meg a ruskát, mert itt tényleg másmilyen az ősz, mint délebben. Aki nem hiszi, járjon utána.

És ugye ha már Finnország, akkor kirándulóhely nem lehet erdő nélkül. Vagyis kis erdős rész nélkül. Hát az van a vár körül is. Fel is lehet mászni egy magas dombra, ahol kiépített piknikező hely van. Mondjuk mi annyira nem hasznéltuk ki ennek az előnyét, mert annyi eszünk volt, hogy a kaját a kocsiban hagytuk. Így éhes gyomorral másztunk fel a dombra, de azért le kellet ülni és kicsit napozni a tetején. A kaja megvárt. És amúgy bocs a sok képért, de imádom az itteni tájakat, és muszáj 36800 képet csinálnom minden alkalommal - jó kis túlzással :P - aztán nehéz kiválogatni, miket tegyek fel ide. Nah hát akkor jöjjenek a nektek végtelenül unalmas erdős képek:

Cukki kistaplók :)

És egy aranyos fatönk:

A kilátás a domb tetejéről:

Amúgy ismét sikerült bebizonyítanunk, hogy érdemes letérni a kitaposott ösvényekről. Lefelé csak elindultunk arrafelé, amerre a kocsit sejtettük - bár nem volt túl biztonságos, mert elég meredek volt lefelé és nagyon kellett figyelni hova lépünk - de izgalmas volt és... ismét muuminok: pont olyan, mint a Muumipeikko ja pyrstötähti filmben (mert van egy film és több, mint 100 sorozatrész - ha jól tudom 104, mert Finnországban 3-at betiltottak, és 101-et lehet így letölteni). Tehát muumintroll és az üstökös vagy valami hasonló lehet ez magyarul. És abban találkoznak Nuuskamuikkonennal, és indulnak el a csillagvizsgálóba, megnézni az üstököst, amelyik be akar csapódni a muuminvölgybe. Nah de abban amikor felkelnek egy mezőn, az tele van harmattal és amikor a nap fénye megcsillan a vízcseppeken, Nipsu azt hiszi,hogy azok drágakövek. És pont egy ilyen szakasz volt a domboldalon is. Nah persze, rögtön eszembe jutottak a muuminok :D

És még egy pillantás a tengerre és a terület egy melléképületére:

Tehát ennyi volt. Most nagy punnyadás és várjuk a telet. Akarok venni magamnak egy használt korit, hogy télen tényleg akkor menjünk korizni, amikor akarunk. És akarok a tengeren korizni, bár elvileg az nem olyan kellemes az egyenetlen jég miatt. De nem baj, megoldjuk.

Megvan a szakdolgozatom témája. Wáw. Már itt tartok a suliban. Félelmes. (Ha valaki jó németből, akkor segíthet, mert német nyelvű szakirodalmat találtam eddig. Vagyis kb. csak német nyelvű szakirodalom van erről.)

És elkezdődött a második periódus. Meg nemsokára megyek haza két hétre, azaz dec. 21-jan. 4-ig. Bár ezt már úgyis tudja a többség - kivéve, ha elfelejtettem megírni az emailjeimben. :D